Harry Styles
Reggel mikor kinyitottam a szemem szokásosan rossz kedvem volt, de ekkor az oldalamra fordultam és megpillantottam a fotelben összekucorodott új szerzeményem. Egyszerűen el kellett mosolyodnom a látványon. Gyorsan kivágódott az ajtó és az egyik régi barátom Niall rontott be rajta. Ekkor a kis gumó felriadt és leesett a fotelből, a szöszi rögtön odakapta a fejét és oda is sietett hozzá.
-Bocsi, jól vagy?-akarta felsegíteni, de Louis nem fogadta el. Remek, legalább tudja, hogy hol a helye.
-Igen jól, elnézést Úrfi a zavarásért.-pattant fel, majd ki akart trappolni a szobából, de berántottam az ágyamba, ahogy elhaladt mellettem. Lovaglóülésbe ráültem és lefogtam a kezeit, majd szöszi barátomra pillantottam.
-Szeretnéd te elvenni a szüzességét?-kérdeztem, mire éreztem, hogy egy apró kéz csattan az arcomon, majd hirtelen lelök magáról.
-Rohadt, kis pöcs!-kiabált rám a srác, majd kiviharzott. Én csak szájtátva ültem az arcomat fogva, míg Niall röhögött.
-Hát Harry ezt most jól megkaptad.-huppant mellém Ni, ekkor az apám rontott be az istállós fiúval vagyis a tavalyi játékszeremmel.
-Úrfi, Louis, akit tegnap hozott ellopott egy lovat és ellovagolt, a ló visszatért, de ő nem.-hadart gyorsan.
-Fiam, mit képzelsz?! Megígérted vagyis becsületszavad adtad a családjának, hogy vigyázni fogsz rá, erre az első reggelen ez történik! Mi lesz így a hírnevünkkel, ha fiúnak valami baja esik?!-kelt ki magából apa.
-Biztos visszaküldte a lovat és ő sétál most.-rántottam vállat, mire az istállós fiú sírva fakadt, minden szem rászegeződött.
-Úrfi, a maga lovával ment és az arra van kiképezve, hogy senkit se hagyjon egyedül és csak akkor jön vissza a lovasa nélkül, ha gond van. Louis sem olyan fiú, aki csak így küldené vissza a lovat, akkor már alapból gyalog ment volna. Ismerem a szokásait, a szomszédom és gyerekkori barátom volt.-szipogott az istállós fiú.
-Ni, te mit gondolsz?-kérdeztem, mire a szolgálólányok rontottak be, mert a lovam megvadult.
-Menjünk, most.-fogta meg a karom Ni és kirángatott. Mind lóra ültünk és a lovam nagy erőkkel vágtatni kezdett. Mindenki jött utánam és ekkor...
Louis Tomlinson
Leestem a lóról és az elszalad, felültem és a sérüléseimet kezdtem el vizsgálni, amikor egy fekete ló és fekete hajú gazdája kezdett nézegetni. A ló fejét megsimogattam, mire a gazdája mellettem termett.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Persze, csak leestem a lóról, remélem hazatalál.-néztem körbe.
-Te leestél a lóról és azon aggódsz, hogy a ló hazatalál-e?-nevette el magát, majd a térdem és a hónom alá nyúlva felemelt és feltett a lóra.-Hazaviszlek.
-Köszi, de nem kell, mivel most éppen szökök az Úrfitól.-ugrottam le a lóról és indultam volna tovább, amikor elkapta a kezem. A rángatási technikából ítélve ő is nemes.-Elnézést Úrfi, de nem tudtam, hogy ön egy nemes. Kérem, bocsássa meg faragatlanságom!
-Pont jó leszel te nekem.-mosolyodott el kajánul, mire megláttam az Úrfit, de ekkor egy kardot éreztem a nyakamon.-Stylesék és Horan.-mosolyodott el a srác.-Azt hiszem ez a tiétek volt, köszönöm az adományokat. Most elviszem a srácot és életben marad vagy itt hagyom neked holtan. Választhatsz!
-Itt maradok holtan.-szólaltam meg, mire mindenki döbbenten nézett rám.-Mikor tanulják meg Úrfik, hogy erőszakkal és pénzzel nem lehet barátságot és érzéseket venni? Az elrablás sem megoldás szóval...-hagytam befejezetlenül a mondatom és arrébb rántottam a fejem, de a penge már nem volt a nyakamnál. Ekkor mindenki értetlenül nézett rám.-Hát már meghalni sem tudok?! Mondjuk, most, hogy jobban belegondolok... az Úrfi ruhája koszos lett volna miattam...
-Styles, mi van ezzel a sráccal?-érdeklődött a fekete hajú Úrfi.
-Látod, Malik? Ez az első napja nálam és mégis hűséges hozzám.-mosolyodott el Styles.
-Elnézést Úrfi, de ez csak azért van, mert én egy Tomlinson vagyok és a Tomlinson családot jellemzi a hűség, a kitartás és a szerelem, ha mindhárom megvan, akkor nyugodt szívvel halhatunk meg.-mondtam mosolyogva és felálltam, majd leporoltam magam és a fekete alakra pillantottam.-Miért nem kedvesek egymáshoz? A veszekedésnek semmi értelme...-mondtam mosolyogva, majd elindultam vissza a kastélyba.
-Hová mész?! Még nem végeztünk!-kiabált utánam a fekete ruhás alak, mire én mosolyogva fordultam meg.
-Amíg Gazdámmal nincsen jóba, elnézését kérem Malik Úrfi, de nem folytathatjuk eme kellemes társalgást.-mondtam még mindig mosolyogva, majd visszaindultam a kastélyba.
-Menjünk, most.-fogta meg a karom Ni és kirángatott. Mind lóra ültünk és a lovam nagy erőkkel vágtatni kezdett. Mindenki jött utánam és ekkor...
Louis Tomlinson
Leestem a lóról és az elszalad, felültem és a sérüléseimet kezdtem el vizsgálni, amikor egy fekete ló és fekete hajú gazdája kezdett nézegetni. A ló fejét megsimogattam, mire a gazdája mellettem termett.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Persze, csak leestem a lóról, remélem hazatalál.-néztem körbe.
-Te leestél a lóról és azon aggódsz, hogy a ló hazatalál-e?-nevette el magát, majd a térdem és a hónom alá nyúlva felemelt és feltett a lóra.-Hazaviszlek.
-Köszi, de nem kell, mivel most éppen szökök az Úrfitól.-ugrottam le a lóról és indultam volna tovább, amikor elkapta a kezem. A rángatási technikából ítélve ő is nemes.-Elnézést Úrfi, de nem tudtam, hogy ön egy nemes. Kérem, bocsássa meg faragatlanságom!
-Pont jó leszel te nekem.-mosolyodott el kajánul, mire megláttam az Úrfit, de ekkor egy kardot éreztem a nyakamon.-Stylesék és Horan.-mosolyodott el a srác.-Azt hiszem ez a tiétek volt, köszönöm az adományokat. Most elviszem a srácot és életben marad vagy itt hagyom neked holtan. Választhatsz!
-Itt maradok holtan.-szólaltam meg, mire mindenki döbbenten nézett rám.-Mikor tanulják meg Úrfik, hogy erőszakkal és pénzzel nem lehet barátságot és érzéseket venni? Az elrablás sem megoldás szóval...-hagytam befejezetlenül a mondatom és arrébb rántottam a fejem, de a penge már nem volt a nyakamnál. Ekkor mindenki értetlenül nézett rám.-Hát már meghalni sem tudok?! Mondjuk, most, hogy jobban belegondolok... az Úrfi ruhája koszos lett volna miattam...
-Styles, mi van ezzel a sráccal?-érdeklődött a fekete hajú Úrfi.
-Látod, Malik? Ez az első napja nálam és mégis hűséges hozzám.-mosolyodott el Styles.
-Elnézést Úrfi, de ez csak azért van, mert én egy Tomlinson vagyok és a Tomlinson családot jellemzi a hűség, a kitartás és a szerelem, ha mindhárom megvan, akkor nyugodt szívvel halhatunk meg.-mondtam mosolyogva és felálltam, majd leporoltam magam és a fekete alakra pillantottam.-Miért nem kedvesek egymáshoz? A veszekedésnek semmi értelme...-mondtam mosolyogva, majd elindultam vissza a kastélyba.
-Hová mész?! Még nem végeztünk!-kiabált utánam a fekete ruhás alak, mire én mosolyogva fordultam meg.
-Amíg Gazdámmal nincsen jóba, elnézését kérem Malik Úrfi, de nem folytathatjuk eme kellemes társalgást.-mondtam még mindig mosolyogva, majd visszaindultam a kastélyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése