Louis Tomlinson
Egy szegény jobbágy családba születtem és én vagyok a legidősebb gyermek. Itt nálunk a földesúr évente jön a jobbágycsaládokhoz. Nálunk még nem járt, mivel én még itt vagyok. Amikor itt jár, akkor a legidősebb gyereket elviszi szolgálónak. Csak nálunk van ez így és nem tehetünk ellene semmit, hisz jobb, mint éhezni. Csak én vagyok fiú a családban és az édesapám is elhunyt, így főleg én dolgozok a legtöbbet, de nem bánom, hisz így a húgaim nyugodtan gyerekek lehetnek. Az éven is hamarosan el fog jönni az, hogy a földesúr ide látogat és általában a fia választ a házak közül.
-3 nap múlva-
Eljött az a nap, hogy meglátogat minket a földesurunk. A házunk felé tartottak, ekkor anyám és a húgaim elakartak bújtatni és én így is tettem.
-A legidősebb gyermekért jöttünk.-mondta egy rekedtes hang, mire Lottie megmozdult, de ekkor előugrottam.
-El ne vigyék a húgomat én volnék a legidősebb gyermek!-ugrottam be Lottie és az úrfi közé.
-Lám, lám.-hallottam földesurunk szórakozott hangját.-Általában a fiúk nem szoktak maguktól vállalkozni, inkább hagyják, hogy a húgukat elvigyük.
-Louis miért csináltad?!-kiabáltak rám a lányok.
-Sajnálom, de nem hagyhatom, hogy bármelyikőtöket is elvigyék helyettem.-mosolyodtam el, mire mindenki értetlenül nézett rám.-Hisz ti még gyerekek vagytok és vigyáznotok kell anyára. Lottie, mivel most már te vagy a legnagyobb így te vagy mostantól a családfő és kérlek titeket, hogy a létezésemet is töröljétek ki az emlékeitekből.
-De miért bátyó?-kérdezte Daisiy és Phoebe egyszerre.
-Nem akarom, hogy velem egy szolgával, ti tiszta emberek tartsátok a a kapcsolatot.-mondtam mosolyogva, mire az úrfi felkapott maga elé a lóra.
-Köszönjük, nagyon fogok rá vigyázni.-jelentette ki az úrfi és homlokon csókolt.-Értékesnek találom.
-Mi?-kérdeztem, mire az úrfi szájon csókolt a húgaim és az anyám előtt. Kikerekedtek a szemeim és az ajkaim is elnyíltak, így a nyelve bejutást kapott a számba. Mikor elakartam tolni magamtól még jobban maghoz préselt. Majd levegőhiány végett elvált az ajkaimtól. Hirtelen a fenekemre csúsztatta kezét, mire leakartam ugrani a lóról, de nem engedte.
-Fiam, úgy látom nehéz dolgod lesz!-nevetett a földesúr, majd elvágtattunk.
