Louis Tomlinson
A kastélyba érve Styles Úrfi elkapta a csuklóm és felrángatott a szobájába, majd a falnak nyomott.
-Hé, Édeském... folytassuk a reggelit!-mondta kaján mosollyal az arcán, majd benyúlt az ingem alá, de hirtelen megszédültem, szerencsére ő nem vette ezt észre.
-Fiam, hívattam az orvost, hogy nézze meg a fiút.-hallottam a Földesúr hangját.
-Bocs, de épp valami közepén tartok vele.-kiabált ki, majd megcsókolt. Ekkor ismét megszédültem és az Úrfi is észrevette ezt, mivel elkezdtem lefelé csúszni a falon.-Hé, jól vagy?
-Persze Úrfi, csak szédülök egy kicsit.-mondtam mosolyogva, de ekkor az Úrfi gyorsan az ágyra cipelt és kikiáltott az orvosnak, hogy jöjjön be, de gyorsan.
-Jól vagy fiú?-kérdezte az orvos, mire fel akartam ülni, de visszaestem és mikor hozzáértem a fejemhez a kezemen ott volt a vérem, ennek hatására elég érdekesen nézhettem.-Mi a gond?
Ekkor az Úrfi megfogta a kezem és megnézte, majd kiguvadt a szeme és pár másodpercig lefagyva állt mellettem.
-Doki, vérzik a feje!-mutatta a kezemet az orvosnak, majd felültetett és ekkor filmszakadás.
Harry Styles
Mikor felültettem el sem tudtam engedni, mivel elájult. Az orvos sokkal gyorsabban kezdett mozogni és vizsgálni a fejét. Én végig a karjaimban tartottam és majdnem elsírtam magam. Már 3 éve, hogy ez történt velem és szinte el is felejtettem, de volt egy szerelmem Lucy, aki a karjaimban halt meg. Őt egy háború alatt vágtak meg és elvérzett. Csak akkor éreztem, hogy megszakad a szívem, meg amikor gyerekkoromban egy nálam fiatalabb fiú miattam sérült meg, mert amikor egy ló megakart rúgni elém ugrott, de nem emlékszem többre a fiúból csak azokra a szép, kék szemeire. Gondolatmenetemből az orvos ébresztett fel.
-Úrfi, kérem fektesse le a fiút és hagyja pihenni.-mondta mosolyogva az orvos.
-Ugye jobban lesz?-kérdeztem aggódva.
-Persze, csak pihennie kell és kérem Úrfi kivételesen ne zaklassa egy darabig a fiút az igényeivel, mert ez most nagyon legyengítette.-mondta az orvos, mire csak bólintottam és lefektettem a fiút.
-Doktor úr... mennyi lenne az a bizonyos "egy darabig"?-kérdeztem még mielőtt elhagyta volna a szobám.
-2 vagy 3 hét.-mondta mosolyogva az orvos, de még visszafordult.-Még párszor ellenőrizni fogom a fiút a biztonság kedvéért.
Mikor távozott az orvos én leültem a fiú mellé és hívattam az istállós fiút.
-Úrfi miért hívatott?-lépett be a szobába és megijedt amikor meglátta a fiút.-Mi történt Louval?
-Mesélnél a gyerekkorotokról nekem?-kérdeztem, mire elmosolyodott és helyet foglalt egy székre.
-Louis Tomlinson mindig is egy jó barát volt és emlékszem, hogy már akkor is ismerték egymást az Úrfival.-mondta, majd Louisra pillantott.
-Tessék?-kérdeztem értetlenül.
-Biztos nem emlékszik rá az Úrfi, de Ön miatt rúgta meg egy ló Louist, mert Maga elé ugrott. Nagyon jóba voltak akkoriban és Ön állandóan puszilgatta Louist na meg ölelgette. Együtt játszottak és az Úrfit a nevén szólította. Az Úrfi megtaníttatta megvédeni magát, hogyha szükség lenne rá és mindig azt mondogatta Louisnak, hogy elveszi feleségül. Esküt is tettek és bemutatták egymást a szüleiknek, de a lovas baleset után elfelejtették egymást mindketten. Bár Louis tudta, hogy valami nagyon fontosat elfelejtett. Egyébként tudja, hogy mennyit szenvedett az Úrfi miatt? És én mennyit szenvedtem?-nézett rám mérgesen az istállós fiú.
-Miért szenvedtél miattam?-kérdeztem.
-Mert én nem csak barátként szeretem Louist.-mondta az istállós fiú.-Egyébként mi van Louval?
-Az orvos azt mondta, hogy jól van.-mondtam, mire Niall rontott be.
-Hogy van?-kérdezte a szöszi és rögtön hozzám rohant.-Hallottam, hogy nagyon megijedtél!
-Nincs nagyobb baja.-mondtam mosolyogva, mire az istállós fiú bólintott majd távozott.-De a doki azt mondta, hogy 2-3 hétig nem csinálhatom vele, de most rájöttem arra, hogy ő mentett meg gyerekkoromban a lótól.
-Tudtam, hogy valahonnan ismerős.-gondolkozott hangosan Niall.-De akkor Zayn is ismeri, mert akkoriban jóban voltunk vele. Mit teszünk, ha el akarja tőled venni őt?
-Azt semmiképpen sem hagyom.-jelentettem ki, mire Louis kinyitotta a gyönyörű szemeit és én rávetettem magam, de ő hatalmasat szisszent.-Bocsi, nem akartam. Mid fáj?
-Mindenem.-jelentette ki, majd kicsit feljebb emeltem magam róla és ő felakart állni, de nem hagytam és megcsókoltam. Szegény nagyon megijedt, de pont kapóra jött, mivel az ijedtségtől elnyíltak az ajkai. Benyúltam a inge alá, de ekkor eszembe jutott, hogy ennél tovább nem mehetek.
-Harry!-szólt rám Niall, de én csak tovább csókoltam Louis, mert ettől a ténytől még édesebbek voltak az ajkai. Niall leakart rángatni Louisról, de nem hagytam magam. Mikor elfogyott a levegőm elváltam az ajkaitól és mellé feküdtem. Louis gyorsan kapkodta a levegőt, ahogy én is és Niall rosszallóan nézett rám, majd kirángatott.-Mi van veled, hogy ennyire nem tudod visszafogni magad?
-Tudod meddig álmodoztam róla, hogy ő legyen ott az ágyamban?-kérdeztem, mire Niall csak mosolyogni kezdett.
-Akkor sem csinálhatod 2-3 hétig vele.-jelentette ki.
-Megéri!-mosolyogtam, majd visszamentem a szobámba és lefeküdtem Louis mellé.-Aludj nyugodtan, ígérem, hogy nem csinálok semmit.
-Oké.-mondta, majd elaludt álmában hozzám bújt, majd egy mélyet szippantott a levegőbe.-Hazz!
Egy darabig csak feküdtem ott magamhoz ölelve Őt, majd elaludtam.
Álom
A ki Louis mosolygott rám. Hirtelen magamhoz rántottam és megpusziltam. Nem ellenkezett, de elpirult, majd ő is adott egy puszit és elszaladt. Utána szaladtam, de ő elesett és sírni kezdett.
-Semmi baj Lou, itt vagyok!-kaptam fel az ölembe.
-Hazz nagyon fáj!-sírt tovább és ekkor láttam meg, hogy vérzik Louis lába. Letettem a földre és letöröltem a könnyeit, majd a sebét kezdtem el vizsgálni. hirtelen egy puszit nyomtam a sebére, mire ő elmosolyodott.
-Most már jobb Lou?-kérdeztem mosolyogva.
-Hazza varázspuszija mindent megold!-kiabálta mosolyogva, mire én felkaptam megint az ölembe és bevittem őt. Az orvos leápolta a sebét és én mindvégig magamhoz öleltem, majd mikor kész lett bevittem a szobámba és lefeküdtünk aludni.
Álom vége
Arra ébredtem, hogy elönt a forróság és amikor kinyitottam a szemem Louis keze volt a férfiasságomon. Amikor rápillantottam rájöttem, hogy még alszik. Valahogy ki kéne jutnom alóla, de nem tudok. Muszáj lesz vele csinálnom... óvatosan megcsókoltam, mire felébredt és arrébb csúszott,így lehetőséget adva, hogy felül legyek. Én ki is használtam a lehetőséget, majd levettem róla az inget és a nadrágját is, én is leöltöztem. Megnyálaztam az ujjam majd bedugtam tágításképp... elég fájdalmas arcot vágott, de folytattam és egy másik ujjamat is társítottam, majd egy harmadikat is és úgy mozgattam ki-be benne, majd kihúztam és bedugtam magam. Ekkor már felordított és sírni is kezdett, lépteket hallottam így nem várhattam, hogy megszokjon, hanem rögtön mozogni kezdtem. Nagyon erősen szántotta végig a hátamon a körmeit, de meg is értem a reakciót. Ekkor dörömbölni kezdtek az ajtón, de nem tudtak bejönni mivel kulcsra zártam. Az őrök minimum 10 perc alatt betörik az ajtóm szóval gyorsabb tempóra kapcsoltam, de előtte megcsókoltam Lout, hogy ne kiáltson ismét, így csak megint megkarmolt, de el kell viselnem. Pont elélveztem, amikor az őrök betörték az ajtót és én csak rájuk mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit a szájára.
-"Hazza varázspuszija mindent megold!" igaz, Louis?-néztem rá, mire kikerekedett a szeme.
-Szóval tényleg te vagy az?-kérdezte Lou, mire aprót bólintottam és végre kihúztam belőle magam, amit egy fájdalmas nyögéssel hallatott,
-Mit álltok itt? Látjátok, hogy jól van, nem?-kérdeztem, mire az őrök bólintottak és kimentek. Ekkor felálltam és elindultam kifelé.-Szerintem megnézetlek az orvossal, oké?
-Hazz...!-szólt utánam, én hátranéztem, mire Louis összeesett, mikor utánam akart nyúlni.
-Miért szenvedtél miattam?-kérdeztem.
-Mert én nem csak barátként szeretem Louist.-mondta az istállós fiú.-Egyébként mi van Louval?
-Az orvos azt mondta, hogy jól van.-mondtam, mire Niall rontott be.
-Hogy van?-kérdezte a szöszi és rögtön hozzám rohant.-Hallottam, hogy nagyon megijedtél!
-Nincs nagyobb baja.-mondtam mosolyogva, mire az istállós fiú bólintott majd távozott.-De a doki azt mondta, hogy 2-3 hétig nem csinálhatom vele, de most rájöttem arra, hogy ő mentett meg gyerekkoromban a lótól.
-Tudtam, hogy valahonnan ismerős.-gondolkozott hangosan Niall.-De akkor Zayn is ismeri, mert akkoriban jóban voltunk vele. Mit teszünk, ha el akarja tőled venni őt?
-Azt semmiképpen sem hagyom.-jelentettem ki, mire Louis kinyitotta a gyönyörű szemeit és én rávetettem magam, de ő hatalmasat szisszent.-Bocsi, nem akartam. Mid fáj?
-Mindenem.-jelentette ki, majd kicsit feljebb emeltem magam róla és ő felakart állni, de nem hagytam és megcsókoltam. Szegény nagyon megijedt, de pont kapóra jött, mivel az ijedtségtől elnyíltak az ajkai. Benyúltam a inge alá, de ekkor eszembe jutott, hogy ennél tovább nem mehetek.
-Harry!-szólt rám Niall, de én csak tovább csókoltam Louis, mert ettől a ténytől még édesebbek voltak az ajkai. Niall leakart rángatni Louisról, de nem hagytam magam. Mikor elfogyott a levegőm elváltam az ajkaitól és mellé feküdtem. Louis gyorsan kapkodta a levegőt, ahogy én is és Niall rosszallóan nézett rám, majd kirángatott.-Mi van veled, hogy ennyire nem tudod visszafogni magad?
-Tudod meddig álmodoztam róla, hogy ő legyen ott az ágyamban?-kérdeztem, mire Niall csak mosolyogni kezdett.
-Akkor sem csinálhatod 2-3 hétig vele.-jelentette ki.
-Megéri!-mosolyogtam, majd visszamentem a szobámba és lefeküdtem Louis mellé.-Aludj nyugodtan, ígérem, hogy nem csinálok semmit.
-Oké.-mondta, majd elaludt álmában hozzám bújt, majd egy mélyet szippantott a levegőbe.-Hazz!
Egy darabig csak feküdtem ott magamhoz ölelve Őt, majd elaludtam.
Álom
A ki Louis mosolygott rám. Hirtelen magamhoz rántottam és megpusziltam. Nem ellenkezett, de elpirult, majd ő is adott egy puszit és elszaladt. Utána szaladtam, de ő elesett és sírni kezdett.
-Semmi baj Lou, itt vagyok!-kaptam fel az ölembe.
-Hazz nagyon fáj!-sírt tovább és ekkor láttam meg, hogy vérzik Louis lába. Letettem a földre és letöröltem a könnyeit, majd a sebét kezdtem el vizsgálni. hirtelen egy puszit nyomtam a sebére, mire ő elmosolyodott.
-Most már jobb Lou?-kérdeztem mosolyogva.
-Hazza varázspuszija mindent megold!-kiabálta mosolyogva, mire én felkaptam megint az ölembe és bevittem őt. Az orvos leápolta a sebét és én mindvégig magamhoz öleltem, majd mikor kész lett bevittem a szobámba és lefeküdtünk aludni.
Álom vége
Arra ébredtem, hogy elönt a forróság és amikor kinyitottam a szemem Louis keze volt a férfiasságomon. Amikor rápillantottam rájöttem, hogy még alszik. Valahogy ki kéne jutnom alóla, de nem tudok. Muszáj lesz vele csinálnom... óvatosan megcsókoltam, mire felébredt és arrébb csúszott,így lehetőséget adva, hogy felül legyek. Én ki is használtam a lehetőséget, majd levettem róla az inget és a nadrágját is, én is leöltöztem. Megnyálaztam az ujjam majd bedugtam tágításképp... elég fájdalmas arcot vágott, de folytattam és egy másik ujjamat is társítottam, majd egy harmadikat is és úgy mozgattam ki-be benne, majd kihúztam és bedugtam magam. Ekkor már felordított és sírni is kezdett, lépteket hallottam így nem várhattam, hogy megszokjon, hanem rögtön mozogni kezdtem. Nagyon erősen szántotta végig a hátamon a körmeit, de meg is értem a reakciót. Ekkor dörömbölni kezdtek az ajtón, de nem tudtak bejönni mivel kulcsra zártam. Az őrök minimum 10 perc alatt betörik az ajtóm szóval gyorsabb tempóra kapcsoltam, de előtte megcsókoltam Lout, hogy ne kiáltson ismét, így csak megint megkarmolt, de el kell viselnem. Pont elélveztem, amikor az őrök betörték az ajtót és én csak rájuk mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit a szájára.
-"Hazza varázspuszija mindent megold!" igaz, Louis?-néztem rá, mire kikerekedett a szeme.
-Szóval tényleg te vagy az?-kérdezte Lou, mire aprót bólintottam és végre kihúztam belőle magam, amit egy fájdalmas nyögéssel hallatott,
-Mit álltok itt? Látjátok, hogy jól van, nem?-kérdeztem, mire az őrök bólintottak és kimentek. Ekkor felálltam és elindultam kifelé.-Szerintem megnézetlek az orvossal, oké?
-Hazz...!-szólt utánam, én hátranéztem, mire Louis összeesett, mikor utánam akart nyúlni.
